90 évvel ezelőtt nem volt könnyű magyarnak lenni, mert külső erők szabdalták szét az országot, s az a kevés ami megmaradt, a belső civakodás okozta gyengülés útjára került.

60 évvel ezelőtt, nem volt könnyű magyarnak lenni, mert egy alantos vörös
szellem - melynek képviselői máig is közöttünk élnek - nehezedett az országra és kis híján elpusztított mindent, ami emberi és igaz.

Az elmúlt 20 évben sem volt jó magyarnak lenni, mert az a liberalizmus, amely máshol, bőséget és boldogságot hozott az állampolgároknak, itt egy szűk gazember-elit diktatúrájaként csúfolta a demokrácia intézményét hatalmának utolsó perceiben is. Egyetlen ország lettünk Európában - mert hát ez a céljuk - ahol a Nemzet szó, ne büszkeséggel és örömmel, hanem szégyennel és gyűlölködéssel töltse el szívünket.

De minél nagyobb volt a sötétség annál ígéretesebb a közeledő világosság. Az ÚJJÁSZÜLETÉS és a NEMZETI EGYSÉG első jelei bíztatóak és emberek millió végre reményt és hitet találhatnak újra. Magam is, amikor a kétségbeesés lenne úrrá rajtam, akkor látom igazán azt a kincset, ami körül vesz bennünket, és amiben mindannyian élünk, itt a Kárpát Medencében. Ennek a kincsnek a része a magyar lira - kedvenceim - Arany, Ady, Babits, Petőfi, József Attila, Reményik, Vass Albert munkái, amelyek bátorságot és erőt nyújtanak, s tanítanak arra, hogy mit is jelent ma Szeretni. Szeretni embert. Szeretni Istent és Hazát.

Előadja

Zene

Ivancsics Ilona
Lázár Csaba
Szabó Gyula Gyöző